Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aradi vértanúkra emlékezünk október 6-án

 

 

 

Az aradi vértanúk utolsó napjai

A világosi fegyverletétel. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert.

A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett.

Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak.

Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások.

Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.


Lahner György
Aulich Lajos Damjanich János Knezich Károly
Lahner György Aulich Lajos Damjanich János Knezich Károly

 

Leiningen-Westerburg Károly
Poeltenberg Ernő
Török Ignác
Nagy-Sándor József
Leiningen-Westerburg Károly
Poeltenberg Ernő
Török Ignác
Nagy-Sándor József

 Haynau csak a halálos ítéletek bécsi megerősítése után hajtathatta végre az ítéleteket.  Október 2-án rendelkezik  a kivégzés módozatairól.

Október 6-ára  kivégzéseket elredeli.

 Október 5-én reggel hét órakor Ernst hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat,

  s kihirdette az ítéleteket.

Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.

 Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a   halálraítélteket.

Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt.

Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Lázár Vilmos
Schweidel József
Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Lázár Vilmos
Schweidel József


Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben.

Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé.

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre.

Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is.

Vécsey Károly
Vécsey Károly

Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.

Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését.

Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

A vértanúk levétele a bitófáról

A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el.

Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.

A magyar szabadságharc hős tábornokait október 6-án közös sírgödörben földelték el.

Aradon egy emlékmű emlékeztet  a hősi  tettükre.

 

 

A mappában található képek előnézete


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.