Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Benedek Elek új tanítója

 

 

 

ÚJ TANÍTÓM EGY CSÓKKAL ÍRT BE AZ ISKOLÁBA

 

Benedek Elek Édes anyaföldem! című önéletrajzi regénye nyomán
 részlet
 
Egy október eleji kora reggel, kinn az udvaron összevissza szaladgáltak rémült sivalkodással a csirkék. Édesanyám és két lánytestvérem: Éva meg Anikó kergette őket. Mikor már azt hitték: megvan! – kisurrant kezük közül az áldozat. Tudtam, miért e hajsza: ma visznek föl az iskolába engem s Anikót, s a két gyermek után két csirke jár a tanító bácsinak. Nem „illeték” a két csirke, de illendő.
Nem is sajnálom a tanító bácsitól, de sajnálom őket, a szegény, megriadt jószágokat. Bár vágyakozom nagyon újra az iskolába, most, hogy közeledik a pillanat, kicsi szívemet szorongani érzem, hisz vége a szabadságnak, s még nem is tudom, milyen lesz az új tanító bácsim, Benkő Sándor úr, aki versennyel nyerte el a Szotyori tanítóm elmenetele után üresen maradt mesteri állást...
Miközben kézen fogva az iskola felé közeledtünk édesanyámmal és Anikóval, arra gondoltam, hogy vajon felvesz-e az új tanítóm is a karjára, hogy farag-e nekem kis szekeret s fűzfasípot...
Az iskolában elmúlt az aggodalmam. Nevető arccal, barátságosan fogadott Benkő Sándor tanító bácsi. Beállított a lábai közé és úgy olvastatott próbát velem. Csodálkozott, hogy hat évesen úgy olvasok, mint a vízfolyás, nem döcögve, silabizálva, hanem mutatóujj tapogatása nélkül száguldottam végig a betűkön. Megsimogatta a fejemet, arcomat, álmélkodva fölemelt az ölébe, és megcsókolt. Igen, egy csókkal „írt be” az iskolába. Istenem, hogy fölmelegítette, hogy fölszabadította szorongó szívecskémet ez a csók. Belenéztem a szemébe, és ezt mondtam nagy bátran:
– Tudom az egyszeregyet is, tanító bácsi!
– Ó, ne mondd – mosolygott színlelt csudálkozással.
– Tudom, bizony!
– „Szöktetve” is?
– „Szöktetve” is!
És szöktette összevissza: 5x5, 4x9, 6x7, 9x9 – édesanyám meg gyönyörködve, aggódó arccal figyelt, nem zavarodom-e bele a szöktetésbe.
– Ne féljen, édesanyám – bátorítám loppal oda-odavetett mosolygással.
– De azt nem tudod, hogy a macskának hány a lába? – kérdezte hirtelen Benkő bácsi.
Kacagtam, hogy csak úgy csengett a kis iskolaszobácska.
– Ó, mit gondol, tanító bácsi! Négy, négy, négy!
– Ohó – mondta Benkő bácsi komolyan:A macskának négy a lába, Ötödik a farkincája.
Erre mind kacagtak: édesanyám, a tanító bácsi, Anikó, csak én szomorodtam el, mert nem olvastam erről sehol... Úgy éreztem, világosság gyúlt a fejemben: mennyi minden van a világon, amiről még fogalmam sincs, de amit érdemes lesz ezután megtanulnom...

 

 

A mappában található képek előnézete A nagy mesemondó

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Harkány László - Kaposvár

Kedves Gabi Néni !

Örömmel értesítem , hogy a mai versenyen 1.HELYEZETT lettem.

Köszömön a sok segítséget.