Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farsang süteménye

 

Érdekességek  a fánkról

 

 
 

Fánknak mondjuk, pedig több neve is van.

A Székelyföldön pánkónak hívják, ami erdélyi szász eredetű szó.

A Pfannkuchen formákból származik.

Így nevezik német nyelvterületen a serpenyőben sült tésztákat.

A Dunántúl néhány településén is használják a pánkót, itt a bukovinai székelyek terjesztették el.

Baranya néhány községében viszont huppancs a fánk neve,

Borsodban és a Bodrogközben krepli,

a Felvidék/ szlovák/ némely helyén siska, a palócoknál pedig pampuska.

  Lehet gömbölyű, vagy laposabb, lehet a közepén mélyedés a lekvár számára,

sőt egészen lyukas is lehet.

Az utóbbi forma onnan ered, hogy egy időben farudakra húzva árusították ezeket a süteményeket.

 Fánktörténelem

Cili golyói

Közép-Európában a legtöbb nép magáénak tekinti a fánkot, és több történet is létezik a feltalálásának körülményeiről.

Bécsben a 17. század vége óta egy Cecilia Krapf nevű pékmesternéhez kapcsolják a zsírban sütött kerek kelt tésztát, akinek ez volt a specialitása.

Farsang idején befőttel töltötte meg a süteményeit, amelyek annyira finomak voltak, hogy hamarosan az egész város ismerte őket.

Az osztrákok akkoriban Cili-golyóknak nevezték a fánkot, ma pedig Krapfen-nek – az alkotója után.

Másutt úgy szól a történet, hogy a szerelmes pékné tévedésből tette a tésztát a tepsi helyett a serpenyőbe.

Ennek prózaibb változata szerint a pékné haragjában vágta volna valakihez a kelt tésztát, amely véletlenül landolt a sercegő zsírban.

 Valójában több mint kétezer évvel ezelőtt már a rómaiak is ismertek egy hasonló süteményt, amelyet „globulinak” (golyócskának) neveztek.

Valószínűleg ebből lett 1200 táján az európai kolostori konyhákban a „craplum” vagy „graphun” nevű sütemény, amelyet a nagyobb városok közkonyháiban sütöttek és árusítottak.

 

Miért farsangi?

 
 

Nincsen farsang fánk nélkül.

De hogy miért épp ilyenkor kerül leggyakrabban a süteményes tálakra ez a zsiradékban kisütött, jellegzetes kelt tészta ?

 Valaha a szegény nép egyszerűen ki sem bírta volna a negyvennapos koplalást.

Ezért a papok és a szerzetesek azt tanácsolták, hogy a böjt előtt tápdúsabb ételeket vegyenek magukhoz.

Így aztán kenyér helyett az energiában jóval gazdagabb fánkkal tömték meg a gyomrukat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.