Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Furcsa szerzet a kea

 

 

 

Új-Zéland  papagája a kea

Talán már észrevetted, hogy az állatok közt elég sok furcsa szerzet van. Ez igaz a keára is, akinél különösebb papagájt keresve sem találhatnánk.

 

A papagájoknál megszoktuk, hogy általában kellemes, trópusi vidéken élnek: az arák Dél-Amerikában, a kakaduk Ausztráliában.

A kea azonban Új-Zélandon őshonos, ami éppen nem nevezhető trópusnak!

Télen néhol még havazni is szokott.

Főleg azon a vidéken, ahol a kea él,  cserjésekben fordul elő leggyakrabban.

Az ilyen területek 600 és 2100 méteres magasságban vannak a tengerszint fölött, úgyhogy télen eléggé goromba idő van.

De a kea  tyúknagyságú télálló papagáj, az európai állatkertekben is a szabadban tartják telente. Nagyon tanulékony .

 

Említésre méltó a színezete is.

Első pillantásra nem tűnik olyan izgalmasnak, mint sok trópusi papagáj színpompás tollruhája.

Egyszínű zöld tollazat mellett a szárnyak belső oldala rozsdavörös színű.

Ez csak akkor látszik, amikor a madár szárnyra kap, de éppen ez a dolog lényege! Ha a levegőbe emelkedik, a hirtelen felvillanó rozsdavörös tollak egyértelmű jelzést küldenek a többi madárnak, hogy vigyázat, itt most felszállás következik.

Mit eszik a kea?

Mindent, amit csak talál!

Tápláléka igen változatos: leveleket, rügyeket, hajtásokat, virágokat és magvakat éppúgy elfogyaszt, mint különféle rovarokat vagy pókokat.

Különösen kedveli a bogyókat, és alkalmanként dögöt is eszik.

Régebben azt terjesztették róla, hogy az Új-Zélandon nagy számban legelésző juhnyájakból elragadja a kisbárányokat, elrepül velük, majd magasról ledobva megöli és megeszi őket.

És bár a kea a méretéhez képest igencsak erős madár, azért egy báránnyal a karmai között semmiképp sem tud elrepülni.

Mindebből tehát csak annyi igaz, hogy ha egy gyengébb bárány elpusztul – ami bizony előfordul a juhnyájak környékén –, akkor gyakran a keák eszik meg.

A keákra egyébként igen erős műszaki érdeklődés jellemző.

A kirándulók őrizetlenül hagyott hátizsákjait például rendszeresen kipakolják.

Ha pedig valaki autóval merészkedik a hegyek közé, csakhamar kicsipkedik a szélvédő szigetelését vagy leszerelik a visszapillantó tükröt.

Mivel ez a madár ilyen lelkes „rontópál”, az állatkertekben is figyelnek arra, hogy legyen mindig valami játékszere, amivel elszórakozhat.

Néha régi, rossz cipőt kapnak, amelyet erős csőrükkel ízekre szednek, máskor egy bádogvödör is elég nekik, hogy napokig eljátsszanak.

A vödröt rendszerint addig rángatják és görgetik, amíg bele nem gurítják a vízbe.

Onnan viszont könnyen kihúzzák akkor is, ha félig megtelik vízzel, pedig ilyenkor a vödör 2–3-szor nehezebb, mint amekkora a madár.

Sajnos nincs sok ebből a különleges papagájból.5000-re becsülik számukat.

Ha nem is áll a kipusztulás szélén, a kea sebezhető állatfajnak számít. Szerencsére most már élőhelyén is védelem alatt állnak 1986 óta. 
 

 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.