Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halottak - és Mindenszentek napja

 

 

 

Mindenszentek - november 1.

 

 

Mindenszentek napja a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

 

 

 Minden üdvözült közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk.

Az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak vissza.   

 

November első napja a megemlékezés napjaként a VIII. században,

741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először.

 

Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette, 844-ben.

 

 

Halottak napja -november 2.

 

 

A halottak napja jóval későbbi eredetű, mint a mindenszentek ünnepe.

 

A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban,

és a XIV. században vált általánossá.

Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a XIV. századtól Róma is átvette.

 

 

 

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

 

Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik.

 

Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkek" újra visszataláljanak a maguk sírjába,

 ne kísértsenek.

 

 

Magyar területeken szokás volt ilyenkor

a sírok megtisztítása, rendbe hozása is.

 

Ilyenkor fel is díszítik a sírokat, virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.

 

 

A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.

 

Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra.

 

 

Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták.

 

Szeged környékén „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.

 

 

Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve.

Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.

 

Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott.

 

Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

 

Többfelé úgy tartották, hogy

Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni.

 

Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

 

 

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott.

Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.

 

 

 
 

A mappában található képek előnézete Gyertyagyújtás

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.