Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent Erzsébet napja-november 19.

er.jpg

 

Árpád-házi Szent Erzsébet a szegények, a betegek, az

árvák és özvegyek pátrónája


Büszke lehet nemzetünk, mert egyetlen egy királyi család sem rendelkezik annyi szenttel, mint az Árpád-ház.

 

Ezek egyike Szent Erzsébet, aki II. András király és Gertrúd lánya, és a Katolikus Egyház egyik legtiszteltebb női szentje.
 
 


 

Sárospatakon született 1207-ben, 811 éve .
 
 A mondai hagyomány szerint Klingsor, a híres erdélyi szász „Minnesänger” (históriás, énekmondó) Wartburgban a csillagokból kiolvasta Erzsébet születését, és jövendő dicsőségét.

Az Érdy-kódex szerint, a Legenda Aurea és Temesvári Perbált írásai nyomán, már gyermekkorában kitűnt jámborságával, főleg az ünnepeket üli meg nagy buzgósággal.
A kor szokásaival ellentétben kerüli a táncot és a játékokat. Erzsébetnek az emberek szeretetéről és a szegények segítéséről a híres „rózsa-legenda” emlékezik meg.
 

Már négy éves korában eljegyzik Türingia őrgrófjának a fiával, Lajossal. Az eljegyzés a pesti Boldogasszony-templomban történik. Utána mindjárt Németországba viszik, ahol 1221-ben ülik meg a menyegzőt.
 

Erzsébet korán kapcsolatba került a kezdődő Ferences mozgalommal.
Gyóntatója a szigorú Marburgi Konrád is híve az új áramlatnak.
 
Hitvesi és édesanyai kötelességei mellett, egész életét a szegényeknek és betegeknek szenteli.
Erzsébet 1227-ben elveszíti férjét, aki a Szentföldre igyekezett.
1228. Nagypéntekén lemond a földi javakról.
Utána sok megpróbáltatásban, sőt megszégyenítésben volt része.
 
Férjének rokonai túlzottnak találják önfeláldozó életét, ezért Wartburg várából Marburg városába költöztetik.
Itt kórházat épít, de már nem él sokáig.
Kívánsága szerint darócruhába öltöztették halála után (1231).
 
Temetése a Szent Ferenc kórház kápolnájába történt, amelyet ő alapított. Ez volt első nyugvóhelye. Rövidesen csodákat emlegettek, amelyek Erzsébet közbenjárására történtek.
 
IX: Gergely pápa már 1235 pünkösdjén szentté avatta.

Életének áldozatából érthető, hogy a szegények, elhagyottak, illetőleg a kórházak, istápolyok választják őt védőszentül.
 
Az őt Türingiában kísérő két magyar úr, Farkas és Dávid halála után hazatérve IV. Béla király engedélyével templomot emelnek Pozsonykápolnán az ő tiszteletére (1244).
 
Fontos megemlítenünk, hogy unokahúga Árpád-házi Szent Margit a Nyulak szigetén az ő oltára előtt tette fogadalmát.
 
Szent Erzsébet tisztelete nemcsak a magyarság, hanem a XIII. században hazánkba bevándorolt németség között is eleven.
 
Késmárk temploma védőszentjéül Erzsébetet választja, ami nem lehet véletlen, hiszen éppen a Türingiából idetelepült svábok építették.
 
Oklevélben ránk maradt eredeti Szent Erzsébet neve is: villa Saxonum apud eclesiam Sanctae Elisabeth.

Legmonumentálisabb hazai szentélye a kassai templom, amelynek alapkövét még
unokaöccse Árpád-házi V. István király tette le, zárókövét pedig Mátyás király.

Szent Erzsébet evangéliumi példája több női szerzetesközösséget is életre hívott.
A XVII. század végén újjászületett magyar minorita provincia is Szent Erzsébetet fogadta mennyei pártfogójának.
 
Szent Erzsébet napját a régi magyar egyház piros betűs ünnepként ünnepelte meg.
Évszázadokon át egyike a legkedveltebb magyar női keresztneveknek.

Húgom, húgom, húgom,
Szent Örzsébet asszony,
Ki is váltanálak.
Ha válságom volna.
Miért adtad másnak
Magadat, magadat?
Azért adtam másnak,
Magamat, magamat,
Viselje az Isten
Gondomat, gondomat.


Meg kell még említenünk a mezőkövesdi halotti tor egyik ősi hagyományát.
A torba, a „menyei lakoma” néven emlegetett etetésre, tizenhárom koldust hívtak meg, mert az Utolsó Vacsora asztalánál is tizenhárman ültek.

A vezető koldusasszony eláldotta a gyászoló családot, meg a halottjait.
Elmondván az asztali áldást, terített asztalhoz ültek, amelyen ott volt a borral telt „jancsikancsó” is.
Az étkezés végén az öregasszony Szent Erzsébet csodatételéről, az istápolybéli szegények látogatásáról és vendégeléséről emlékezett, amit így fejezett be:
 
Mit szegényeknek nyújt kezet, azt az égben fölleled.
Utána a „jancsikancsóból” mindenki ivott, ez volt a „áldásbor”, amely még nyilvánvalóan a Szent János áldásának középkori világát idézte.

Forrás: Bálint Sándor: Népünk ünnepei, Katolikus Kalendárium 1930